Király Dániel 2014-ben végzett a Színház – és Filmművészeti Egyetemen. A Vígszínházban játszott, majd a K2 színházat erősítette. Jelenleg az Apertúra – A Perpetuum Manufaktúra társulatának tagja, ahol három rendezéssel is jelentkezett már. Több filmben és sorozatban is szerepelt. Király Dánielt kérdeztük.

• Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezz a pályázatra?

Néhány éve kerültem először kapcsolatba Szil Péterrel, aki terapeutaként és aktivistaként is évtizedek óta dolgozik azon, hogy a nemek közötti egyenlőség kicsiben és nagyban is megvalósulhasson. Ennek a munkának egyik alappillére a stop-férfierőszak projekt, amelynek férficsoportjába magam is járok – így ismerkedtem meg Péter egyik alap művével a „Hétköznapi hímsovinizmus” című tanulmánykötettel. Ez a könyv nagyban hozzájárult ahhoz a szemléletváltáshoz, amelynek köszönhetően nem csak a magánéletben, de a szakmai életemben is erősen foglalkoztatni kezdett a férfiuralom, és benne a nők helyzete. Mivel egyébként is ebben a témában készítek előadásokat, zsánerbe vágott a Freeszfe pályázata.

• A mai művészi világban nagy hangsúlyt kap a feminizmus, a „girl power”, elég csak a hollywoodi fősodrot nézni. Ebbe beletartozik az is, hogy ezekről a témákról kimondottan női készítők alkossanak. Ilyen szempontból, nem tántorított el, hogy férfiként jelentkezz egy nemek közötti egyenlőség témájában kiírt, kimondottan a nők helyzetére reflektáló pályázatra?

A nők rengeteg olyan akadállyal szembesülnek, amelyeknek a megoldása az lenne, hogy férfiak változtatnak a működésükön, szokásaikon, viselkedésükön. A „Mikromacsó” egy nő szemszögéből ugyan, de főként ilyen problémákról beszél, ezekről magam is sokat tudok. Íróként pedig kifejezetten nagy kihívást jelent – most majd kiderül, mennyire tudok hiteles női karaktert írni. Az biztos, hogy sokat tanulhatok belőle, de remélem a leendő közönségnek is hasznára lesz.

• Mint előbb említettem, a nők helyzete erős hangsúlyt kap a kulturális életben mint téma. Lehet-e újat mondani róla? Milyen művek/projektek hatottak rád e témában?

A célom nem kimondottan az, hogy újat mondjak, hanem hogy beszéljünk róla. Azt gondolom, hogy amíg nincs valós nemek közötti egyenlőség, addig nem elég az „erős hangsúly”. Ennek eszközeként még az előadás színházi részénél is jobban támaszkodunk az azt követő feldolgozó beszélgetésre, amelynek funkciója, hogy teret adjunk annak, hogy a közönség tagjai gondolataikat, érzéseiket megoszthassák egymással.

• Magyarországot tekintve az elmúlt évek arról szóltak – leegyszerűsítve -, hogy a nőket különböző támogatásokkal a családalapításra, gyerekszülésre ösztönözték, ezzel is erősítve a tradicionális nemi szerepeket. Ilyen környezetben mennyire “szerencsés” ebben a témában alkotni?

Hogy mennyire szerencsés, azt nem tudom, hogy rendkívül fontos, abban biztos vagyok. A nőket érő erőszak nem csak Magyarországon, hanem a világ minden részén óriási probléma, és valószínűleg akkor sem érezném „elégséges”-nek a felszámolásához való hozzájárulásomat, ha mostantól egész életemben csak ebben a témában alkotnék. Mégis erőt tud adni, minden egyes feldolgozó beszélgetés, amelyet az előadásaink (Premier Bully, Brománc) után tartunk, és reményeim szerint ebbe a sorba fog beállni a Mikromacsó is. Ilyen értelemben nagyon is szerencsésnek érzem magam; amennyiben egy olyan témában alkothatok, és lehetek a hőn áhított VÁLTOZÁS tevőleges résztvevője, amely számomra hatalmas jelentőséggel bír.

• Milyen csapattal dolgozol? Milyenek a tapasztalataid a mentorokkal való együttműködésről?

A Mikromacsó monodráma, egyetlen szereplője Major Irma, akit egy egyetemi vizsgában láttam először, és lenyűgözött a sokoldalúsága – hogy ugyanolyan hitelesen tudott természetesen beszédhangján megszólalni, mint egy elrajzolt figuráén. Erre a képességére most is szüksége lesz, mert az általa játszott Noémi hol közvetlenül mesél nekünk, mintha a legjobb barátja lennénk, hol eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne standupolni a volt szerelméről, hol pedig éppenséggel el is játszik egy-egy párbeszédet, mindkét szerepben. Az előadás utáni feldolgozó beszélgetés moderátora pedig állandó alkotótársam, Meyer Lili, akitől leginkább arra a szakértelemre lesz szükség, amelyet az elmúlt öt évben a nők elleni erőszak témájában szerzett, de persze számítok a színházi résszel kapcsolatos meglátásaira is. Mentorokkal korábban nem dolgoztam, ennek a munkának is nagy izgatottsággal nézek elébe.