Mi tesz magyarrá? Az, hogy a 3. kerületben születtem? Az, hogy ha valakinek elmondom, hogy házinyulaim vannak, és azt a választ kapom, hogy “pörkölt”? Az, hogy dobostortát sütöttek a szülinapomra? 

Néha büszke vagyok a hazámra, néha nem. Először az egyetemfoglalásnál voltam dühös, legutoljára pedig ebéd közben a hírek olvasásakor. De tegnap Pilinszky-kötetet forgattam; eredeti nyelven olvashatom a verseit, ez mégis dicsőség, nemde? Büszkeséget érzek, amikor tüntetésen vagyok, és büszkeséget érzek, amikor mások tüntetnek ─ akkor is, ha az az ügy nem is érint engem közvetlenül. De miért halkulok el mégis, amikor külföldön magyar beszédet hallok? Erdélyben miért érzem magamat “más-magyarnak”, ha végtére is ugyanaz van a lelkünkben?

Mitől leszek magyar? Ha néptáncolok, és az énekkarban én is éneklem a Himnuszt? Ha kívülről tudom a Nyugat összes költőjét? Mikor érdemlem ki a piros-fehér-zöldet? A magyarság egy érzés, vagy egy gondolat?

Szerintem, a Z-generáció már nem foglalkozik ezzel ─ sokkal inkább a belső lelki folyamatainkra koncentrálunk, vagy másokéra, de semmiképpen sem a származásunkra. Miért van ez? Talán nem tartjuk fontosnak, talán a magyar politika annyira bonyolult lett, hogy egyszerűen nem foglalkozunk vele. Meg persze: aki viszont foglalkozik vele, az nyakig benne is van. Talán úgy érezzük, nincs arany középút?

A Közszín Kollektíva és Freeszfe vitaszínháza egy olyan program, ahol megoszthatjuk a véleményünket egy érzékeny téma kapcsán. Elgondolkodásra késztet, és önmagunk, illetve mások (körülöttünk lévő emberek) megismerésére is szolgál. Személyes tapasztalatom, hogy még soha nem vettem részt olyan vitaszínházon, ahol az első indulatok után ne éreztem volna magamat utána euforikusan, ráadásul valamennyit mindig változott is a véleményem.

Rengeteg kényes téma van, amit szerintem érdemes megvitatni, sőt: kell is! Ezek közül az egyik legkitűnőbb a magyarság, a haza. Az idősebb generációk és a miénk közti különbségek: miben volt más az életünk, hogy a végletekig elmenően eltér a véleményünk? Mi bennünk, és mi másokban a hazaszeretet? Különböző szakmákban hogyan tér el az érzelem (politikus – színész, orvos – ügyvéd, tanár – kisvállalkozó)? Ha ezeket a kérdéseket olvasva megfogalmazódott benned egy válasz, amit megosztanál másokkal, vagy a többi ember véleménye érdekel, esetleg a vitaszínház működése ─ mindenképpen ott a helyed március 13-án, 19:00 órakor a CEU-ban (Nádor utca 15. Popper terem)!

Dukai-Nagy Boróka Hanna