HERENDI GÁBOR: A magyar filmkészítés törékenysége: szólni vagy csendben maradni?

Herendi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező új vígjátéka, a Futni mentem, novemberben debütált a mozikban. Ez első pillantásra azt sugallhatja, hogy a magyar független filmesek helyzete mégsem olyan nehéz.

Akkor miért fogalmaz úgy Herendi egy nemrég adott Telexes interjúban, hogy: “Egyetlen kiutat látok, ha megváltozik a rendszer.” A magyar filmes piac az elmúlt években drasztikusan átalakult. Az állami támogatások elosztása és a politikai környezet hatása egyre jobban megnehezíti a magyar filmkészítők munkáját. A filmesek egy része olyan helyzetbe került, hogy mérlegelnie kell: „Szólni kellene, vagy jobb csendben maradni?” Ez a kérdés nemcsak a független filmkészítésről szól, hanem arról is, hogy egy alkotó hogyan őrizheti meg hitelességét egy olyan rendszerben, ahol a művészet szabadsága egyre szűkebb térben mozog.

És nekünk nézőknek mit jelent a magyar filmgyártás átalakulása? Milyen történeteink lesznek, amiket továbbadhatunk? Milyenné alakul a magyar film? A nézők, azaz mi hogyan befolyásoljuk a piacot?

A mai magyar filmes piac dominánsan nemzetközi produkciók által uralt streaming platformokkal és televíziós kínálattal van tele. Ebben a közegben a magyar alkotásoknak nemcsak a finanszírozási nehézségekkel, hanem a láthatósággal is meg kell küzdeniük. Mégis, a független filmesek próbálnak életben maradni és olyan filmeket készíteni, amelyek a magyar valóságot tükrözik.

Herendi Gábor, a Valami Amerika, a Kincsem és a Toxikoma rendezője, december 16-án beavatja a közönséget a magyar független filmkészítés valóságába. Milyen megoldásokat lát, és milyen tanulságokat hozott számára korábbi munkássága, illetve jelenlegi filmje, a Futni mentem? Hogyan értékeli mindezt belső szakmai szemmel? Olyan témákra világít rá, amelyek nemcsak a filmkészítők, hanem a nézők számára is meghatározóak, és korunk jellegzetes problémáit tükrözik – ezért közös felelősségünk ezekről gondolkodni.